Egy teraszon iszom a kávémat… körülöttem sárga és piros
tulipánok, nárciszok, bimbózó tavaszi csodák… madarak csicseregnek a közeli
fákon, bokrokon… a borostyán magjait egy feketerigó dézsmálja éppen… a virágok
körül, és a bimbózó gyümölcsfákon méhek szorgoskodnak… a kert ágyásai már
virágzó epret, és zöldbe szökött málnát rejtenek.
A kávé forró, habos, az illata pedig azonnal elcsábít.
Tejszínhab dísz került a tetejére. A balkonládákban rügyező muskátlik sokasága…
a kávé mellett frissen sült vajas keksz egy tálkában… a szomszéd cicája a
kerítésen átsettenkedve a lábam előtt heveredik el a fűben, a meleg
napsugarakat csukott szemmel élvezve… a fűben apró százszorszépek, fehér, és
halvány rózsaszín színben pompáznak… mellettük egy két sárgán virító
gyermekláncfű…
A szomszédban óvodás korú gyerekek kergetőznek… egy másik
szomszéd a frissen vetett salátáit öntözi zöld öntözőkannával a kezében, amit
a kútról húzott vízzel töltött meg éppen.
Az utcán egy, a kislányát biciklizni tanító apuka instrukciói
hangzanak…
A telefonom megcsörren, a kislányom hív, „nemsoká otthon
leszek, képzeld anya kaptam egy ötöst nyelvtanból!.........” és csicsereg a vonal
másik végéről, a számára nagyon fontos, eseményeket újságolva, amik
annyira fontosak, és meg kell osztani
anyával, hogy nem is várhat, amíg hazaér…J
A fényképezőgép a közelemben van, mert sosem lehet tudni mi,
lesz a következő pillanatban számomra rettentően fontos, annyira hogy azonnal
meg kell, örökítsem… J
Persze a
legfontosabb, amit érzek… Örülök, hogy érzem, látom, hallom, és értékelem
mindezt… Nem kell részleteznem ma miért, vagyok hálásJ
